2013. szeptember 11., szerda

Gondolatok a következő nagy tortakészítési projekthez

Már csak egy hét...egy hét, és a pici fiam egy éves lesz. Nagyon kemény egy év van a hátunk mögött, de ő mindenért kárpótolt, rengeteg sok örömöt és boldogságot kaptam tőle a viszontagságokkal teli hétköznapokon, neki mindig sikerült bearanyoznia a napomat, bármennyi fájdalom is ért...elég volt hozzá egyetlen mosoly is, vagy látni azt, hogy napról napra mennyit fejlődik, mennyit ügyesedik, és mi minden újdonságot tanul hónapról hónapra...

Eltelt egy év, már hónapok óta töröm a fejem, hogy milyen tortával kedveskedhetnék neki, mi lenne az, aminek a legjobban örülne, és akárhogy is nézem, egyetlen dolog van,amit mindennél jobban imád: ő Sanyi, az alvócimborája, aki egy plüss csacsi.

Így hát arra jutottam, hogy nem kérdés, hogy Sanyi-tortát készítek, csacsi sütési projekthez kezdek. Az egyik lényeges kérdés kipipálva, az, hogy mi, az már tiszta...csakis Sanyi....

A következő fontos momentum, az a tészta kérdése...erre találtam a jómúltkor egy forró vizes piskóta receptet 6 tojásból, viszonylag nagy adag lesz, nagy tepsiben pont elfér, a hozzá való Sanyi-sablon már készen is áll...

Még két lényeges dolog van, az egyik a bevonat, a másik a krém....

A bevonat tekintetében a nyújtható cukormázat ezúttal elvetem...elég macerás lenne, és több zacskó is kéne, arról nem beszélve, hogy nem túl könnyű vele dolgozni, hamar megszárad, töredezik. Kizárásos alapon tehát nem marad más hátra, mint újból fondant gyártásba kezdek. Találtam egy viszonylag könnyebbnek tűnő fondant  receptet, megpróbálom...

Maradt tehát a krém kérdése, amivel egyenlőre még nem tudok mit kezdeni, de folyamatosan gondolkodom, nem bíznám a véletlenre, hogy vagy sikerül, vagy nem, mert hát mégiscsak egyszer egy éves az ember gyermeke...:)


Botika és az ő Sanyija


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése